A fény anyja

Mindig a peremre tesz
Hogy gondoljak minden tönkretett életre
Ma egy lépéssel előrébb vagyok
Nem biztos, hogy életben maradok

A valóság néha furcsább a képzeletnél
Bármi történjék az álmaimban
És tudom, hogy ennél rosszabb már nem lehet
Úgyhogy inkább alszom

Vízió nélkül keresem
A sárban rejlő válaszokat
A semmire várok
A napra, amikor meghallanak engem

Te vagy a tenger, amin sodródom
És elveszek benned
Érzem ezeket az érzéseket
Veled kommunikálok

Vízió nélkül látok
Egy másfajta utat
Nem gondolok semmit
Arról a különleges napról

Te vagy az éj, így te vagy a sötét oldala
A napnak, amit sosem fogsz látni
Te vagy a múlt és az örökkévalóság
Meg tudsz osztani velem egy napot?

Te vagy a segítő kéz, amit nem fogadtam el
De nem tudom megbocsátani magamnak
Önző vagyok és nem érdemes
A gondolkodásra, sem a halálra

A valóság néha furcsább a képzeletnél
Bármi történjék az álmaimban
És tudom, hogy ennél rosszabb már nem lehet
Úgyhogy inkább alszom

Nem tudom, hol leszek holnap
Szükségem van valamilyen helyre, ahova most mehetnék
Szóval ismered az érzésem
Vagy adjam fel a hitem?

Te vagy a lakat, amit sosem nyitottam ki
Mert mindig elhajítom a kulcsot
Be vagyok zárva a gondolataimba
Amik sosem fognak szabadon engedni

Te vagy a segítő kéz, amit nem fogadtam el
De nem tudom megbocsátani magamnak
Önző vagyok és nem érdemes
A gondolkodásra, sem a halálra

Te vagy a kérdés a válaszra
És sosem lesz
Semmilyen gondolat ebben a parancsban
Te tetted ezt bennem

Te vagy a segítő kéz, amit nem fogadtam el
De nem tudom megbocsátani magamnak
Önző vagyok és nem érdemes
A gondolkodásra, sem a halálra

A derű elvisz rólam mindent, békét hoz nekem
És amiket látok, azok látomások a végzetemről
Miért kell véreznem és fizetnem mások kapzsisága miatt?

Tudatosan írjuk alá halálunk ítéletét
Hogy tudod folytatni, elfelejtetted
Mit tanultunk a múltból?
Nem folytathatjuk önmagunk megsemmisítését
És magunkkal a többiekét
Miért nem látod be, nem sajnálkozol?

A valóság néha furcsább a képzeletnél
Bármi történjék az álmaimban
És tudom, hogy ennél rosszabb már nem lehet
Úgyhogy inkább alszom

Egyedül vagyok minden gondolatommal
Egyedül remény nélkül és
Elvesztettem azt, amire a legjobban volt szükségem
Úgy érzem nem élhetem túl ezt a bukást

2011.03.31