Az idő sodrása

Mindig ott voltál, hogy fogd a kezem 
Mikor az időket nehezen lehetett megérteni
De most az idő sodrása megfordult
Megtartja a változást

Az évszakok változnak, de te ugyanolyan maradsz
Egy rendületlen szív, egy nap az esőben
Te leszel a fény, ami fényesen ragyog
Magasan fölöttem

Őszi arany hatalmát vesztve
Mi vagyunk a levelek, amik le akartak hullani
Mindennek van értelme, ami elhalványul

Fagyos szelek maradtak a meleg szavakra
Hogy megéríntsék, ahogy begyógyítod a sérülést
Megőrzök minden leckét, amit a zsarátnokoktól tanultam

Küzd a lány arcával
Elmossa a fiú fájdalmát

A tűz gyengül, a pír elfakul
Felelni fogunk a hívásra
Mindennek van értelme

Dicshimnusz magjai, amiket álmokkal együtt vetünk el
Ott hagynak minket az elszomorító egyedüllétben

Gyarlóság a szépségünk végül
De amire számítunk, az mind érzelem

Megmarad egy emlék hogy vezessen utunkon, és hogy suttogjon
Ne mondj le a nézetről, ne tagadd
Mi vagyunk a levelek, amik le akartak hullani
Mindegyikünknek van értelme

Dicshimnusz magjai, amiket álmokkal együtt vetünk el
Ott hagynak minket az elszomorító egyedüllétben
Egy elménkben visszhangzó szimfónia
Vezet minket keresztül azon, amit tudtunk, ami mind felbukkanhat

Néha úgy érzem, nincsenek szavaim
Néha úgy érzem, nem hallgatnak meg
És aztán attól félek, semmi mást nem érzek

Néha úgy érzem, nem akarom ezt a változást
Úgy gondolom, mindannyiunknak újra rendbe kell hoznia a dolgokat
És most úgy érzem, senki nincs, aki elveszítene engem

Dicshimnusz magjai, amiket álmokkal együtt vetünk el
Ott hagynak minket az elszomorító egyedüllétben
Egy elménkben visszhangzó szimfónia
Mégis vezet minket
Ahogy hallasz engem
Ahogy cselekszel
Ahogy szükséged van rám

Igazzá teszi

Amit tudtunk, ami mind felbukkanhat

2011.02.26