A szigetlakó
Egy öregember a tenger partján
A nap végén
Nézi a horizontot
Tengeri széllel arcában
Vihar tépázta sziget
Változatlan évszakok
Festetlen horgonyzóhely
És egy név nélküli hajó
Part nélküli tenger a meg nem hallott száműzöttnek
Meggyújtja a jelzőfényt, a fényt a világ végén
Mutatja az utat reményt gyújtva szívükben
A messziről hazautazóknak
A rég elfeledettek számára
Fény a világ végén
Síró horizont
A könnyeket ő réges régen maga mögött hagyta
Repül az albatrosz
Ábrándot idézve neki
Azt az időt, mielőtt
A világ egyik láthatatlanjává vált
Hercegnő a toronyban
Gyermekek a földeken
Az élet mindezt megadta neki
Az univerzum szigetét
A szerelme most egy emlék
Egy szellem a ködben
Előkészíti a hajóját egy utolsó alkalomra
Búcsút mondva a világnak
Lehorgonyoz a vízbe
Mélyen a tengerfenék alá
Fű még a talpa alatt
És egy mosoly arcán
A rég elfeledettek számára
Fény a világ végén
Síró horizont
A könnyeket ő réges régen maga mögött hagyta
2011.02.24
|